5.

Mozdulatlanul meredtem magam elé, az agyamban csak egy dolog zúgott, hogy mégis mi a jó fenéért raktam le a telefont, s miért nem hallgattam meg. Bolond vagy Zarah, te is nagyon jól tudod, ha meghallgattad volna, biztos egyből megbocsátasz neki! Megbocsátani? Mégis mit? Hisz még csak nem is járunk… vagy igen? Teljesen össze vagyok zavarodva! – vitatkoztam saját magammal, s nagyot sóhajtottam. Fogalmam sem volt mit tegyek a továbbiakban, lehet, hogy az lenne a legjobb, ha nem tennék semmit. Bár ez hülyeség, hisz ha összefutok vele, aminek felettébb nagy az esélye, tekintve, hogy nagyon sokszor csellengnek nálunk biztos, hogy beszélgetni fogunk.

Mintha a nem is oly régi fáradtságom elmosták volna, tele voltam energiával, s tettrekészséggel. Felvettem egy cső farmert, egy fekete pólóval és egy sötétlila kapucnis, kenguru pulcsival, hozzá pedig a fekete tornacipőm. Mivel még kulcsom nem volt, ezért csak a telefonom raktam a zsebembe, majd mielőtt kiléptem a folyosóra, a fejem kidugva hallgatóztam, azonban szerencsére semmi zajt nem hallottam a bátyám halk hortyogásán kívül, így becsuktam az ajtót, és a lépcsőn lesurranva, kiléptem a szabadba.
Az eső kellemesen felfrissítette a levegőt, s én szinte teljesen belefeledkeztem, a feketeségen tündöklő csillagtengerbe. Felhúztam a csuklyám, majd kezeim zsebre dugva kezdtem el sétálni. Nem volt konkrét célom, csak hagytam, hogy vigyenek a lábaim, s gondolataimba mélyedtem. Összehasonlítottam a régi életem a mostanihoz képest, s meglepődéssel töltött el, hogy mennyi minden történt velem az alatt a pár nap alatt, amióta idejöttem.
A dolgok hihetetlenül megváltoztak, úgy éreztem, hogy Emilyvel s a bátyámmal végre kaptam egy olyan családot, amilyenre mindig is vágytam, s egészen az előző napig élénken élt bennem a remény, hogy végre-valahára a szerelemre is rátaláltam, ám ez az ábránd hamar összedőlt.


Kisebb meglepődöttséggel szemléltem, hogy a parton kötöttem ki, azonban ahogy megláttam a tengert szorgosan közelebb igyekeztem, mivel a partot sziklák szegélyezték, gondoltam felmászom valamelyikre, hisz onnan beláthatnám az egész környéket.
Szerencsémre találtam is olyat, amire könnyedén felmásztam, majd ahogy felértem, elakadt lélegzettel szemléltem a körülöttem elterülő világot. Mintha egy másik univerzumba csöppentem volna, a hátam mögött az erdő terült szét, a hihetetlenül zöld növényzettel, alattam pedig a haragos hullámok tékozolták a sziklákat a szélben. A sápadt hold mindent kísérteties, halvány fénnyel borított be, a sugarai ezüst szalagokként zongoráztak végig a hullámok hátán. Hihetetlen gyönyörűség, s béke áradt a hely mindenegyes négyzetcentiméterétől. Óvatosan leültem a sziklára, közel a széléhez, ám ahhoz elég távol, hogy leesni ne tudjak, s csak figyeltem a tengert. Úgy éreztem, ezzel a hellyel megtaláltam a menedékem, hogy találtam egy búvóhelyet, ahová bármikor eljöhetek, ha át kell gondolnom a dolgokat, vagy csak kicsit fel akarok töltődni. A szél vígan fütyült a fülembe, a tenger eszményi sós illata keveredett az erdőével, eszelős elegyet alkotva. Teljesen el voltam varázsolódva, itt mintha még a gondolkozás is könnyebben ment volna, úgy éreztem, hogy a gondjaim, hogy Paul és Leah régen együtt voltak, egy cseppet sem érdekel, hisz még alig ismerem őt. Nem ítélhetem el emiatt, ha neki Leah kellett, s kell, akkor legyen az övé, én lemondok róla.
Igaz, hogy ez az elhatározás kőkemény marokkal szorongatta a szívem, s legszívesebben bőgni kezdtem volna, ahogy felötlött bennem, nem tehettem mást, annyit csalódtam már az életben, s annyi mindenről kellett már lemondanom, hogy hiába fog fájni a hiánya, egy idő után biztosan kiheverem. Biztos voltam benne, hogy szeretem, s felettébb idegennek hatott számomra, hogy hogy vagyok képes vágyódni iránta, még így is, hogy alig ismerem, s ez az egész Leah ügy kiderült.
Lehunytam a szemeim, s mélyeket lélegezve próbáltam visszanyelni könnyeim, hiába tiltakozott minden egyes sejtem az ellen, hogy megtegyem, amit elterveztem, egyszerűen nem tehettem mást. Nem rángathattam bele őt is abba a mély szakadékba, aminek jelenleg a közepében állok, hisz nem csak az apám miatt kellett eljönnöm New Orleansból, s ennek tudata, hogy idejöttemmel, még több ártatlan embert veszélyeztethetek szorongással töltött el. Iszonyúan féltettem őket annak ellenére is, hogy alakváltók, mert lehet, hogy párral elbánnak, de, hogy az összessel… Keserűen tekintettem a jövőmre, tudtam, hogy nem maradhatok sokáig, hogy akármennyire is szeretném, nem maradhatok, ha ki akarom hagyni őket ebből az egészből, hisz ez az én keresztem, csakis egyedül az én harcom.


Szinte az egész éjjelem kint töltöttem a szirten, mivel úgy éreztem, úgyse tudnék elaludni, feleslegesnek tartottam, hogy haza siessek. Megnéztem a szívfájdítóan gyönyörű napfelkeltét, majd a kőkemény elhatározásaimmal, haza indultam. Szerencsére még senki nem volt fent, így nyugodtan felosontam a szobámba, majd egy gyors zuhanyzás után befeküdtem az ágyba, s bekapcsoltam a tévét unaloműzőnek. Ám mivel, ilyen korán, még nem igazán volt normális film, inkább bekapcsoltam a laptopom, s azon néztem egyet.
Mire végeztem, már a többiek is felkeltek, s hallottam, ahogy a konyhában halkan motoznak. Kinyújtóztattam elgémberedett tagjaim, majd lassan lesétáltam a lépcsőn.


- Jó reggelt! – köszöntem, mire nyomban felém kapták pillantásuk.


- Neked is! – üdvözölt bátyám, míg Emilytől kaptam egy meleg mosolyt. Leültem az asztalhoz, a bátyám mellé, s a felhúzott bal térdemre fektettem az állam.


- Hogy aludtál? Elég nyúzottnak tűnsz! – jegyezte meg Sam, felpillantva az előtte lévő újságból, s fürkészni kezdte arcom.


- Kösz, ez tényleg… kedves! – mosolyogtam rá, mire csak kaptam lapogatást a fejemre, s visszatért újságjához.


- Mit szeretnél reggelire? – jött mellém Em.


- Miattam nem kell fáradnod…


- Ugyan már! Ez nem fáradtság! Szóval, mit szeretnél enni? – vágott a szavamba, mire csak szóltam, hogy tojást ennék, így míg ő a tűzhely előtt strázsált, én megcsináltam a kávém.
Épp, hogy leültem az előző helyemre, az ajtó kitárult, s a fiúk beözönlöttek rajta. Ahogy megláttam a szívem vad vágtába kezdett, s ha nem hűtöm le magam gyorsan emlékezve, a történtekre, s az elhatározásomra, biztos, hogy a nyakába ugrom, így viszont csak fészkelődtem a székemen, s halkan viszonoztam köszönésük. Pont mikor megkaptam a reggelim, Paul leült mellém, s a szemem sarkából láttam, hogy merőn szuggerál.
Már csak dacból se fordultam felé, a többiekkel vígan társalogtam, s lassan nyámmogtam a kajám, azonban hozzá nem szóltam, tudom, s már akkor is tudtam, hogy gyerekesen viselkedem, azonban a belém nevelt büszkeség nem engedte, hogy én engedjek, mert annak ellenére, hogy tudtam, nem lehetek az első nő az életében, azért jól esett volna, ha tőle tudom meg az igazat.


- Zarah, mi mára a programod? – érdeklődött a velem szemben ülő Seth szélesen vigyorogva, mire mellettem Paul lemerevedett, s láttam, hogy az asztalon lévő kezét ökölbe szorítja, de olyan erővel, hogy az erei tisztán kidudorodtak a kézfején.


- Igazából egész napos henyélést terveztem, de mivel holnap szállítják ki a bútorokat, ki kéne festenem a szobát! – válaszoltam, s nagyon kortyoltam a kávémból.


- Nyugodtan lustálkodhatsz, ugyanis mint megígértük, megcsináljuk helyetted, neked csak dirigálnod kell! – emlékeztetett Jared rám kacsintva, mire csak rámosolyogtam. Miután mindenki megreggelizett, s Emily és a bátyám elmentek a munkába, mi a srácokkal elkezdtünk összepakolni. Miután kipakoltam a szekrényből, majd a polcokról is leszedtem a dolgokat, a fiúk úgy emelgették fel a dög nehéz bútorokat, mintha pihe könnyűek lennének, s vitték le a pincébe. Fél óra alatt lehordtak mindent, így miután átöltöztem játszósba, hogy ha összefestékezném magam, abból se legyen baj, neki álltam kiosztani a feladatokat.


- Komolyan el se hiszem, hogy egész nap ennyi jó pasival leszek, egyedül! – jelentettem ki, ahogy végignéztem a félmeztelen fiúkon, kik csak levágott szárú gatyákat viseltek, azt is csípőn.
Hozzájuk képest, az én fekete elvileg futásra használt rövid gatyám, bátyámtól elcsórt fekete atlétám, melynek pántjait keresztben kellet átvetnem magamon, hogy le ne essen, s elnyűtt, sárga tornacipőmmel, inkább néztem ki La Push-inak, mint ők, eltekintve a ténytől, hogy mindnek, gyönyörű rézbarna bőre volt.
Suttyómban végig mértem Pault, ki hihetetlenül nézett ki, azt hittem a szívem kiugrik a helyéről, mikor megláttam pucér, izmoktól duzzadó mellkasát, aztán mikor tekintetem lejjebb haladt a hasán, melyen sorban sorakoztak a kockák, észrevette pillantásom, s kíváncsian, önelégült mosollyal meredt rám, mire inkább elkaptam a pillantásom, majd kinyitottam az ablakot, és a neki álltam festeni.


Köszönhetően az öt fiúnak délre már felkentük a rózsaszín réteget, ugyanis a cél a cseresznyepiros volt, s mivel biztosra akartam menni, ezért aláfestettünk, a jobb hatás érdekében. Remélem, mindent elárulok azzal, ha csak annyit mondok, hogy - természetesen a fiúknak köszönhetően -, tiszta festék voltam, azonban mivel nem hagytam magam, ők se jártak jobban. Hiába reggeliztek be bőségesen, délben már megint éhesek voltak, így pizzát rendeltünk, s a verandára kiülve vártuk a kaját, s közben elbeszélgettünk. Hamar kiderült, hogy Jared arcáról lehetetlen letörölni a vigyort, s köszönhetően humorának, igen csak jól szórakoztunk.
Paullal még mindig nem voltam hajlandó szóba állni, na jó, ez így nem teljesen igaz, hisz ha kérdezett valamit, vagy csak hozzászólt a témához, beszéltem vele, de szerencsére nem hozta fel a Leah ügyet, gondoltam, hogy a többiek jelenléte miatt, hogy amint kettesben leszünk letámad, s addig nem enged el, amíg meg nem tárgyalunk mindent.
Őszintén bevallom, hogy már előre féltem ettől a dologtól. Hisz fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, s mivel buta módon, azon vettem észre magam, hogy időről időre, elidőzöm rajta, s mintha csak a fejembe akarnák vésni, minden egyes vonását, bámulom. Amitől a leginkább rettegtem, hogy esetleg, ha meg is beszéljük a dolgot, én buta, naiv kislány módjára nyomban kibékülök vele, s a nyakába ugrok, mintha mi sem történt volna.
Újra akartam kezdeni ezt az egészet, hogy hiába is legyen az a bevésődéses cucc, ismerjük meg egymást rendesen, hogy ne az legyen, hogy nyomban fejest ugrunk egy kapcsolatba, anélkül, hogy igazán ismernénk a másikat. A fiúk már éhen akartak halni, mire megjött a pizza, s elhűlve néztem, amint bekebelezik, a hihetetlenül hatalmas családi méretet, mivel nekem is azt rendeltek, s én már két szelettel tele voltam, még azt is megosztották maguk között, majd újra munkához láttunk.
Mivel hangulatfokozónak valaki bekapcsolta a rádiót, amin egyre jobb zenék, egyszerűen nem tudtam megállni, s nem sokára már teli torokból énekeltem az előadókkal, mitől mintha még a festés is könnyebben ment volna.
Mikor felhangzott Aqua Barbie-tól a Barbie girl, döbbenten vettem észre, hogy Seth is beszállt a dalolásba, s már ketten folytattuk. A refrénhez érve az ecsetet letéve jött hozzám, s mint a parton, megpörgetett. Széles vigyorba húzódott az arcom, ahogy neki is, s egy rögtönzött koreográfiával egészítettük ki a dalunk. Mire befejeztük, szélesen hajlongani kezdtünk a fiúknak, kik tapsviharral jutalmazták a produkciót. Lopva Paulra lestem, ki elsötétült tekintettel, vadul remegve bámult Sethre, s ezt, ahogy a többi fiú is észrevette, nyomban abbamaradt a nevetés, s nyomban Paul köré álltak.


- Mi a baja? – suttogtam Sethre nézve, azonban úgy tűnt mégis meghallotta.


- Ő a bajom – mennydörögte Paul, közben remegő kezével kitépte magát a gyűrűből, s egyre közeledett felénk, szemét mereven a mellettem álló srácra szegezve.


- Én ezt nem értem! Mégis mi bajod vele? – álltam elé, nehogy a végén összeverekedjenek nekem.


- Állj félre Zarah! – szűrte a fogai között.


- Nem! – közöltem egyszerűen, mire fújtatott egyet.

- Kérlek szépen, állj félre ez nem játék! – nézett végre rám, a tekintetében, a düh mellett, megláttam a néma könyörgést.


- Mint mondtam, nem! Nem, ameddig el nem mondod végre, hogy mi ez az egész, hogy mégis mi a fene jó bajod van Sethtel! – emeltem fel a hangom, s mivel tüzes tekintete, megint visszatért a srác felé, kezem forró arcára tapasztva, fordítottam magam felé. Ahogy szemembe nézett, láttam, hogy kezd megenyhülni, dühös maszkba torzult arca kezd felengedni.


- Te ezt nem érted! – közölte lágyabban, mire felkaptam a vizet.

- Hát magyarázd el!


- El se tudod képzelni, hogy milyen régóta vágyom már rá, hogy rád találjak, hogy mennyire nehéz volt eddig azzal a tudattal élni, hogy a többiekkel ellenben, nekem talán nincs lenyomatom, s nem is lesz! Én már akkor tudtam, mikor megláttalak, hogy az egész előttem álló életem veled akarom leélni, hogy ha kell, akkor még meg is változnék érted, s minden másnak hátat fordítanék, ha arra kérnél. Te azonban, nem érzed ennyire intenzíven, befolyásolható vagy, hisz még nem is ismersz, s ezt mivel Seth nagyon is jól tudja, kihasználja.Látta rajtad, hogy tetszik neked, s miután beavatott Leahval közös múltamba, gondolta eléggé bekavart, s bepróbálkozik – magyarázta, s vallomásának első felétől, olyan vad vágtába kezdett a szívem, hogy azt hittem átszakítja a mellkasom, s örömében kirepül. Ám a befejezés cseppet sem tetszett, döbbenten néztem Sethre, ki csak fejét lesunyva állt, s szomorúan nézett rám, ha eddig nem is akartam elhinni, tekintete végett muszáj volt, s iszonyúan rosszul esett, hogy tudatában annak, hogy ez a különleges kötelék van köztünk Paullal, még be is próbálkozik.


- Ez igaz? – törtem meg a feszült csendet.


- Igen – motyogta, mire iszonyatos erővel zuhant rám a letargia.
Becsapott, holott én azt hittem, hogy jó barátok leszünk, hogy végre találtam egy olyan barátot, akinek bármit elmondhatok, s akiben megbízhatok.
A sírás egyre inkább kezdte fojtogatni a torkom, hisz annyira ismerős volt ez az érzés, annyiszor csalódtam már emberekben, akikről hittem, hogy sose tennének ilyet. Igaz, hogy nem ismertem még sok ideje őt, de akkor is ugyanúgy fájt tette. Körül pillantva láttam, hogy Jared, Embry és Quil már kilógott, hármasban hagyva minket.


- Zarah, én… - kezdett volna bele a magyarázkodásba, én azonban a szavába vágtam.


- Menj el! – suttogtam, mire csak lehajtotta a fejét, s kikullogott a szobából. Ahogy átlépte a küszöböt a könnyeim kicsordultak, mire Paul átölelt én pedig izmos mellkasába temettem az arcom.
Most egy cseppet sem érdekelt, hogy esetleg együtt volt Leahval, őszintén az se érdekelt volna, ha kiderül, hogy már több száz lánnyal volt együtt előttem. Hisz most, hogy hallottam, mit érez, s, hogy most ott volt velem, támogatott, s vigasztalt, mindennél többet jelentett.