2010. június 3., csütörtök

Csak emléke parázslik




Szürke viharfelhők gyülekeznek
életem egén,
S boldogságomat már nem lelem
életem telén.
Csekély vigaszom csak akkor találom,
ha veled beszélhetem meg az álmom.

Kifakult fényképed még mindig
őrzöm én a szívemben
S ha szomorú vagyok csak elő idézem
két szép szemedet.
Csókos ajkad mosolyra húzódik,
s incselkedően nevet felém..

Ez már elmúlt, nem számít,
Csak emléke parázslik.