11/2

Sziasztok!

Végre meghoztam a fejezet második részét, remélem, lesz akinek elnyeri tetszését, és ezt ki is nyilatkoztatja majd egy kritikával:)! 

Miután minden szükséges hozzávalót megvettünk, nyomban Paulhoz is hajtottunk, majd a szakadó eső miatt iparkodva be is pakoltunk mindent. A szatyrokat leraktuk az étkezőasztalra, én pedig levettem a kabátom és cipőim, majd csak tanácstalanul meredtem sáros és eléggé vizes harisnyámra, ráadásként észrevettem, hogy még a ruhám alja, ami kilátszott a kabát alól is eléggé nedves lett.

- Kicsim! – mentem ki a konyhából, hogy aztán az nappali érve szörnyet haljak, ugyanis mint számítottam rá, rettentő rumli volt, amit most Paul többé-kevésbé igyekezett rendbe tenni.

- Mi az? – nézett fel, mikor a szemetet szedte össze a dohányzóasztalról.

- Nem tudnál adni valami göncöt? Tiszta víz vagyok, haza pedig nem akarok menni ezért! – mondtam neki, hisz tudtam, ha hazamennék ott is kéne maradnom, mert kedves bátyám biztos kitalálna valami szörnyen fontos, halaszthatatlan dolgot, ami miatt aztán nem tudnék visszajönni.

- Persze! – jött a felelet, majd nyomban fel is indult az emeletre, így én is nyomába indultam, aztán míg ruhák után kutatott, én a fürdőbe mentem, hogy megszárítsam a hajam.

Köszönhetően az esőnek, a hajam begöndörödött és tudtam, hogy balzsam nélkül menthetetlen, így nem is vesződtem azzal, hogy megtépkedjem a fésűvel, hanem csak az ujjaimmal fésülgetve kezdtem szárítani. A fáradtság egészen alattomosan kerített be, így akaratlanul is kikérődzött egy ásítás a számon.

Szerencsére a hajam gyorsan megszáradt, így utána a táskámból előkotortam a vészhelyzet esetére bent tartott sminklemosót, amivel leszedtem az elkenődött mázat az arcomról, majd mivel nem készültünk már igazán sehova máshova az este folyamán, nem is raktam fel újat.

Időközben Paul is visszatalált a ruhákkal a kezében, majd az ajtókeretnek dőlve figyelte ügyködésem.

- Azt hiszem, ezek a legkisebb cuccaim, bár így is lehet, hogy le fognak esni rólad! – részesített abban az imádnivaló, bugyiszaggató nézésében, párosítva egy szívdöglesztő mosollyal miközben átnyújtotta a sima fehér trikót, és egy egyszerű fekete rövidgatyát, amiket rögtön rá is raktam a mosógép tetejére, majd miután az ékszereket és az övet lehámoztam magamról, kissé elbizonytalanodtam, hogy most akkor előtte öltözzem-e át, ám végül csak elkezdtem gombolni az ingruhát.

Kibújt belőlem a kisördög, mivel miközben araszolva, egyesével, lassan gomboltam azt, alsó ajkam beharapva tekintetem rászegeztem, kíváncsian várva, hogy rögtönzött sztriptízem mégis mit vált ki belőle. Láthatólag egyre nehezebben tudta higgadt arckifejezését magára erőszakolni, s tisztán hallottam, hogy a levegőt is egyre gyorsabban szedi. Kavargó szemeibe nézve kristálytisztán kivehettem a vágyat, mely nekem szólt, ez pedig még nagyobb löketet adott arra, hogy folytassam kis játékom.

Mivel a gombokkal már végeztem, kezeimmel lesodortam magamról a ruhát, majd oldalra fordulva hajoltam le, és pucsítva kezdtem el legörgetni magamról a harisnyát.

Gondolatban még hálát adtam magamnak, amiért a kedvenc fekete csipkés fehérnemű kombóm vettem fel, és ahogy elnéztem Paul arcát, neki is felettébb tetszett a látvány.

Éppen, hogy ki tudtam lépni a harisnyából, mikor átszelte a köztünk éktelenkedő két méter távot, majd testét szorosan hozzám préselve adott olyan csókot, hogy az összes gondolatom kiszállt az agyamból, és csak arra tudtam gondolni, hogy „Még! Még! Még!”. Hevessége igaz, hogy kissé megdöbbentett, csak még inkább felkorbácsolta a bennem szunnyadó tűzet, ami most majd’ felemésztette egész valómat, annyira őrülten és zsigereimbe maróan kívántam. Emellett az újdonság varázsa is teljesen elbűvölt, hisz eddig hiába is csókolóztunk és simogattuk egymást, eddig még sose mentünk el.

Egyrészt azért, mert Paul még időben észhez tért, amiért felettébb hálás voltam neki, hisz tudtam, hogy még nem álltam készen a dologra, és ha még tovább feszítettem volna a húrt, csak még nehezebb lett volna. Azonban most úgy éreztem, hogy nem érdekel senki és semmi, mindenestül akarom őt. Hogy haladéktalanul át akarom hidalni ezt a lépést, ezzel új szintre emelve a kapcsolatunk.

Nyelvével befurakodott a számba, miközben felemelt a mosógépre, majd lábaim közé állva húzott, ha lehetséges, még közelebb magához. Amikor csak hozzámért, mintha lángba borult volna a testem, már csak az is olaj volt a tűzre, ahogy vággyal fűszerezett pillantását végighordozta rajtam, mintha csak el akarná raktározni magában mindenegyes porcikám látványát.

- Eszméletlenül gyönyörű vagy! – motyogta a számra a szavakat mély hangján, én pedig abban a percben el is hittem neki.

Az, ahogy rám nézett, ahogy láttam, milyen hatással vagyok rá, sokkal többet jelentett számomra, mint mikor kimondta, hogy mit érez. Lábaimmal körülfontam keskeny csípőjét, olyan közel húzva magamhoz, hogy kívánalma ölemnek feszült, mire felkúszott a torkomon egy kéjes nyögés, ajkaim pedig nyomban övéire tapadtak.

Nyelveink szenvedélyes, észveszejtő táncot jártak, miközben kezeimmel igyekeztem felfedezni a testét. Míg egyikkel izmos hátát simogattam, másikkal a mellkasát, és a hasán domborodó izmokat simítottam végig. Ő pedig combom, és melleim cirógatta, minek köszönhetően, már teljes riadófeszültségben volt mindenegyes sejtem.

Olyan eufórikus boldogság öntött el, amilyet még nem tapasztaltam, a továbbiaknak pedig még csak a gondolata is oly’ gyönyört okozott, hogy beleszédültem a tudatba. Türelmetlenül bújtattam ki a pólójából, s simultam forró bőréhez, ajkaim pedig nyakára tapasztva kezdtem el ízlelgetni azt.

Sosem gondoltam volna, hogy a mozdulataim, az, hogy hol érintem meg és, hogyan, ennyire elemi és magától adódó lesz. Egyre inkább éreztem, hogy végre-valahára magamban akarom érezni, amikor megszabadított a melltartómtól. Melleim pont beleillettek tenyerébe, én pedig nem győztem sóhajtózni, ahogy kényeztetette azokat.

Kábán emeltem fel pillantásom, hogy tekintetünk összeforrjon. Forró csokoládét idéző szemeiben most tisztán kivehetőek voltak érzelmei. Soha nem láttam még tekintetét ennyire vadítónak, és ennyire érzelmekkel telinek.

Kezeim nyaka köré fonva vontam magamhoz, hogy ismételten egy agyapasztó csókot váltsunk. Mintha csak úgy tervezték volna a testem, hogy tökéletesen illjen hozzá, mivel mindenegyes domborulatom kiegészítette az ő testét, minek köszönhetően maradéktalanul passzoltunk egymáshoz.

- Paul! Kérlek! – nyögtem ki nagy nehezen, miközben ingerlően szívogatta és harapdálta a nyakam, ezzel még inkább az őrületbe kergetve.

Ő azonban, mintha rá se hederített volna mondandómra, ugyanúgy folytatta idegőrlő tevékenységét. Már éppen elkezdtem volna könyörögni neki, sutba dobva minden büszkeségem, mikor a vágytól túlfűtött percet megzavarta valami.

Paul mobiljának csörgése hideg vizes zuhanyként térített észhez minket, így tanácstalanul és kissé még mindig elvarázsolva meredtünk egymásra, közben fülelve, hátha csak tudatalattink ádáz játéka volt-e. Azonban mikor újból megszólalt, kelletlenül elengedtük egymást, majd miután Paul lesegített, nyomban a zenélő telefon keresésére indultunk, mit a konyhában találtunk meg.

Kissé ugyan dühösen, de felvette, míg én kezeim összekulcsolva a mellkasom előtt dőltem a pultnak és figyeltem, amint arca egyik pillanatról a másikra változik ingerültről vidámmá, a végén pedig egy arcrepesztő vigyorba szélesedett ki. Hirtelen hangulatváltozása felettébb kíváncsivá tett, így érdeklődve vártam, hogy befejezze a beszélgetést, és kifaggathassam, mégis mi végre lett ilyen vidám.

- Mi történt? – kérdeztem nyomban, ahogy kinyomta miközben közelebb sétáltam hozzá.

- Jake visszatért! Végre észhez tért a kölyök, és rájött, hogy itthon sokkal jobb dolga van, mint, hogy egyedül kóboroljon a nagyvilágban – fejtette ki, miközben átölelt.

Igaz, hogy már hallottam erről a Jake-ről, arról fogalmam sem volt, hogy mégis mi végre vált külön a falkától, így egyre inkább fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy megtudjam az okát. – Nálatok van, már mindenki odaért, csak mi hiányzunk! – folytatta, mire rögtön gondoltam, hogy akkor a ma esti programnak lőttek, ami ugyan kicsit rosszul esett, ám elnézve boldog ábrázatát inkább meg se szólaltam, csak rámosolyogtam. – Remélem nem baj! – mondta, majd miután csak megráztam a fejem megcsókolt.

Gyorsan rendbe szedtük magunkat, majd mivel a ruháim még mindig nem száradtak meg, kénytelen voltam a Paul által felajánlott ruhákat felölteni és abban hazamenni. A trikó alját kénytelen voltam összecsomózni, hogy ne lógjon rajtam, azonban fent a pántoknál még így is eléggé kilátszott a melltartóm. A rövidgatyát pedig amennyire csak tudtam, összehúztam a benne lévő madzaggal, azonban kicsit még így is lötyögött.

Iparkodva összegyűjtöttem a cuccaim, a kajákat pedig elpakoltam, majd felvettem a cipőm-, ami tekintve, hogy balerina elég furán mutatott a rövidnaci, trikó kombómmal -, csak reménykedni tudtam benne, hogy nem találkozunk senki ismerőssel, mert biztos, hogy bolondnak gondolna érdekes öltözékem végett.

Köszönhetően, hogy az eső még mindig kitartóan szakadt, magamra kaptam a kabátom is, majd kifutottunk a kocsihoz, és nyomban indítottunk is. Lehet, hogy gyerekes dolog, de megsértve éreztem magam, amiért emiatt a Jake miatt nem teljesedhetett ki szerelmünk, hogy megzavartak, holott biztos voltam benne, hogy elég lett volna, ha másnap szól Paulnak és a többieknek, hogy hazaténfergett.

Igaz, hogy még csak nem is ismertem, annyira megorroltam érte emiatt, hogy úgy döntöttem nem is érdekel a története. Sajnos elég hamar odaértünk, én pedig csak sóhajtva, kissé savanyú arckifejezéssel szálltam ki, majd meneteltem be a házba. Beérve rögtön hallottam az izgatott és vidám hangokat a nappaliból, s miután közöltem Paullal, hogy előbb átöltözöm és utána csatlakozom hozzájuk, ő is csatlakozott a többiekhez, felbukkanását pedig hangzavar fogadta.

Felfutottam a lépcsőn, majd a szennyesbe dobtam a koszos cuccaim, Paul ruháit pedig levettem és összehajtogatva a komódra tettem. Mivel még mindig eléggé felhevült állapotban voltam, úgy döntöttem lezuhanyozok, így miután ezt meg is tettem, felvettem egy farmert, egy kék mesefigurás pólóval, majd a papucsomba bújva merészkedtem le a földszintre.

Először még csak észre se vették, hogy megjelentem, így legalább nyugodtan szemügyre vehettem a híres Jake-t - vagy, ahogy magamban hívtam, az ünneprontót. Küllemre látszott rajta a tipikus alakváltó feeling, vagyis, hogy ő is izmos és magas volt, mint a többiek, emellett pedig csalódottan vallottam be, hogy Paul mögött ő vezetett a helyességi ranglétrán a falkában, amit magamban állítottam fel a fiúkról. Mert míg Paul maga volt a megtestesült férfiasság, amivel minden nőt levett a lábáról, Seth pedig a kisfiús bájával bűvölt el minden női szívet, ő pont kettejük között állt, emiatt pedig olyan egyedi karakteres volt az arca, hogy muszáj volt bevallanom, hogy tényleg jóképű. Persze az én szürke farkasomnak a közelébe se ér! – gondoltam magamban, miközben közelebb somolyogtam a többiekhez, majd ülőhely híján Paul ölébe ültem, ki egy csókkal üdvözölt.

- Jake! Hadd mutassam be az életem: ő itt Zarah! – konferált fel, szavai végett pedig meglódult a szívem.

- Örülök, hogy megismerhetlek! – szóltam, miközben kezet nyújtottam neki, ugyanis a hozzánk közel lévő fotelban üldögélt.

- Én is örvendek! – válaszolta sugárzó mosollyal, mit akaratomon kívül is viszonoztam.

Egy gyors kézfogás után újból beszélgetésbe elegyedtek Paullal, amibe inkább én nem is szóltam bele, csak érdeklődve hallgattam őket, miközben szerelmemhez bújtam, és köszönhetően fáradtságomnak, és, hogy fejem Paul mellkasára döntve hallgattam szívverését, el is nyomott az álom. HaH