Kétely

Apró pillangó szárnyakon lebben az idő mikor Veled vagyok. Ámulva nézem ahogy arany ragyogással füröszt meg a perzselő napsugár. Csukott szemmel dúdolgatsz egy jól ismert dallamot, a MI dalunkat. Boldog mosollyal arcomon iszom be látványod, hogy bármi is történjék én mindig is ilyennek emlékezhessem rád. Ilyen gondtalannak, nyugodtnak amilyen mindig is voltál. A távolban egy kismadár trillázó éneklése harsan kísérve téged. Nagyot szippantok a forró nyári levegőből majd hátamra fekszem s ámulva tanulmányozom a kék egen megbúvó megannyi bárányfelhőt. Hirtelen erős, hűvös szél támad s ezzel együtt szívemben is feléled a kétely. Érzem a változást, tudom, hogy valami eget rengető fog történni mi mindent megváltoztat. Óvatosan sandítok feléd te azonban ugyanúgy dúdolsz mintha mi sem történt volna. A megkönnyebbülés szétárad bensőmben némileg lenyugtatva, hogy legalább neked nem kell ezt a gyomorfájdítóan erős bizonytalanságot érezned.